A művészetet nem érteni, hanem érezni kell.
1975. Budapest - TERIMPEX Székház
1976. Budapest - UVATERV Kiállító terem
1983. London - Studio Galéria
1986. Vienna - Szabadidő Központ
1989. Révfülöp - Tóparti Galéria
1991. Badacsonytomaj - Kultúrház
1992. Badacsonytomaj - Kultúrház
1992. Ajka - Művelődési Ház
1992. Budapest - Vízivárosi Galéria
1993. Köveskál - Pajta Galéria
1994. Budapest - Gaal Imre Galéria
1992. Veszprém - Csikász Imre Galéria
1992. Balatonfüred - Bagolyvár Galéria
1996. Balatonfüred - Annabella Hotel
1998. München - Hotel Hilton
1999. Őriszentpéter - Malom Galéria
2000. Keszthely - Liget Plaza
2004. Révfülöp - Tóparti Galéria
2005. Budapest - Euróklub Galéria
2005. Budapest - West End Office Center
2005. Budapest - Csili Művelődési Központ
2007. Tapolca - Hotel Pelion
2008. Balatonfüred - Hotel Silver Resort
2009. Veszprém - Csikász Imre Galéria
2010. Révfülöp - Tóparti Galéria
2015. Celldömölk - Móritz Sándor Galéria
2016. Egyházashetye - Vital Art Galéria
2016. Sárvár- Galéria Arcis
Tisza festészeti tanulmányait az általános iskolában Benkő René művésztanár vezetésével kezdte. Tanulmányait Londonban folytatta egészen 1982-ig. Alkotásait 27 önálló kiállításon és sok közös kiállításon mutatta be. Műveit különböző művészeti magazinok és újságok méltatták, jelentették meg. Tagja
Minél tovább állok némelyik képe előtt, annál többet érzek belőle. Igen, szándékosan nem az értés szót használtam, mert a lélek csendjéből vagy zaklatottságából formázott alkotásokat elsősorban nem érteni kell, hanem érezni. Akkor alakul ki olyan bensőséges érzelmi kapcsolat, amely megnyitja a kép kapuját. Belépve rajta, ismeretlen dimenzióba merészkedik az ember, s csak rajta múlik, ijedten hátrahőköl-e, vagy a felfedező szívdobogásával tovább és tovább hatol. Miközben hagyja, hogy friss szellemi zuhanyként átmossa őt a színek és formák zuhataga, egyszer csak felismerheti: az esztétikai élményen túl valami mást is kapott, esetleg önmagával találkozott, saját lelke kútjába tekintett.
"...Képein az anyag újraéli álmát. A vászon rostjaiban, atomjaiban tükrözve az Életen átszűrt formát. Egy másik teret egy másik időben. Ezt láthatóvá tenni a művészet misztériuma.
Valóságos - és több, mint míves - képei, amelyet nem nézhet meg az ember csak úgy érintetlenül, változatlanul, hogy ne kússzon lelkébe az örök kérdés :
honnan jössz, hová mégy, ki vagy?
Csak egyetlen pillantást vessenek bármelyik jelen korszakú olajképére - egy miénken túli dimenzióba nyílnak. Mindössze ennyi a titok. A megfejtés azonos a művészet titkáéval láthatják..."
Szeretném bemutatni Önöknek talán az utolsó polihisztort.
Itt él köztünk, csendben alkot egy kis faluban, távol a város zajától.
Nincs körülötte hűhó, kiállításai is egyre ritkulnak.
Szokatlan életút az övé.
Tanulmányait a festészettel kezdte, majd az ezotéria különböző ágaival folytatta. Többek között természetgyógyászatot is tanult. Tanulmányozta a filozófia, a vallások, valamint az ezotéria különböző ágait, és ezek összefüggéseit a magyar őstörténettel, a magyar ősvallással.
A festészet számára Istennel való kapcsolatot jelent.
A kezdeti sikerek ellenére nem hajszolta az elismerést, sőt, hátat fordított neki, hiszen az alkotás öröme fontosabb számára. Talán a csend, a nyugalom, vagy az elmélyülés a titka, vagy esetleg valami más, hogy alkotásai a lélek legmélyebb rejtelmeit is feltárják.
A képeivel kiváltott gyógyulásokat talán mély hite, esetleg bizonyos felismerések,
az összefüggések ismerete okozza?
Nem hirdeti ugyan, de leszármazottja azon mágusoknak, akik az emberiség őstudásának hordozói voltak. Képeivel képes kapcsolatot teremteni a felsőbb világokkal.
Bátran ajánlom Tisza-Kalmár György alkotásait bárkinek,
aki úgy érzi lelke felszabadítására van szüksége.
