A közönség és a művészet kapcsolata mára döbbenetes változáson ment át. Az igazi művészet háttérbe szorulása komoly következményekkel járt és jár. Kihat az erkölcsre is. Az életminőség romlásának egyik fontos oka pedig éppen az erkölcs lazulása. Mivel minden összefügg egymással, ha az egyik láncszemet gyengítjük, meggyengül a többi is. Azok, akik ezen „munkálkodnak”, képesek végig gondolni, mit érnek el? Önteltségükben azt képzelik, hogy igen. És cinikusan jogot formálnak ember milliók élete felett. Hatalmuktól megrészegülve istennek képzelik magukat. Káin istenének. Az emberi közösség magját, mára sikeresen szétzüllesztették. A közösség magját, a családot, az emberi közösségek összetartó erejét tették tönkre. Gondoljunk csak a napjainkban sokat hangoztatott – sulykolt, sőt mondhatjuk szuggerált – szlogenekre, a másság elfogadásáról. Vagy az ezt követő nemek közti házasságra buzdító reklámokra, rendeletekre, a médiákban megjelenő hírekre. Ezt követi majd a gyerekek adoptálása azonos neműek között. És milyen gyerekeket nevelnek föl? Mire nevelik őket? Belegondolni is félelmetes.
Mindenesetre a hatalom részegeinek célja, az emberiség létszámának drasztikus csökkentése minden áron. Persze nincs összeesküvés elmélet. Mert nincs elmélet, nincs összeesküvés. Vannak viszont tények, és jól látható „eredmények”. Sokan mégsem hisznek ebben. Sokáig én sem. Sajnos. Ha csak egy kicsit is elgondolkodnának ezen, mert mi van ha mégis igaz?!
A közönség szerepe ma - mint mindig - meghatározó!
Sajnos a közönség nem akarja ezt tudni. Az a pár ember, aki irányítja, kezeli a hatalmat, tudja ezt és féli. Ezért jobb, ha csökkentik az emberiség létszámát, csökkentik az életszínvonalukat, csökkentik az emberek szellemi színvonalát, csökkentik erkölcsi magatartásukat. Mert kevesebb létszámú, csökkent szellemi színvonalú, gátlástalan erkölcsű éhező emberi massza bármire felhasználható, ahogy ezt a történelem már nem egyszer bizonyította. Ezek együttes csökkenése, könnyebb irányíthatóságot eredményez. Az ilyen szintre süllyedt tömegekből kitűnő rabszolgák válnak.
Gondolkodtak már el, azon mért dolgoznak napi „nyolc” órát? Miért adóznak?
Tudják mennyit adóznak? Egyes felmérések szerint minden 100 forintból 95-öt!!! Kinek? És főleg miért? A válasz – mert jó agymosásban lett részünk. Jó rabszolgákká váltunk. Ha nem hiszik, próbáljon meg valaki kiszállni, szabaddá válni. A ma civilizált társadalomnak nevezett erőszak szervezett nem mond le egykönnyen rabszolgálóiról. Egyrészről kell a bevétel, a másik fontosabb ok pedig minél kevesebb példaképp, annál könnyebb az agymosás. Gondolkoztak már el azon milyen jogon adhat parancsot egy ember a másik embernek, hogy megöljön egy embert…? Vagy kiirtson emberek ezreit…? Mert ha szeretteikkel történik meg, azon már a gondolkozás nem segít. És itt kapcsolódik a közösség, - a címbe foglalt közösség szerepe – nem az mint a jól „őrzött”, terelt birkáknak, hogy gondolkodás nélkül legeljen és örüljön, hogy van mit legelni. Az embereknek egyre kevesebb része tart-tarthat igényt a művészetre, egyre kevesebben tehetik meg, hogy elmenjenek egy kiállításra, színházba vagy egy koncertre. Mert mi történik, ha olyan élmény éri, ami felrázza őket ebből a tompult állapotból?
Felrázza őket és gondolkodni kezdenek.
Felrázza őket és talán arra gondolnak egyszer, végre tenni kéne valamit ez ellen. És cselekedni kezdenek.
A hatalom nem a keveseké, ezt jól tudják ők is.
Többszörösen is igyekszenek be biztosítani magukat. Ezért csak azt támogatják, azt a fajta „művészetet” támogatják, mely kiszolgálja érdeküket. Így ha mégis eltéved a nyájból a művészet terére egy kevésbé tompult dolgozó, nincs mitől tartani. Nem rázza fel, nem érheti oly élmény mely életmódváltásra, vagy szemléletváltásra késztetné. Sőt, inkább megerősíti az eddig belé nevelteket, miszerint itt nincs is mit keresnie. A birkanyájnak is van szerepe: az egyik, hogy legyen mit „vajba aprítani” egyeseknek.
A közönség szerepe ma is meghatározó – mint eddig is – ha van szerepe!