Te mit választanál? Öt nap Srí Lankán vagy öt nap kórházban?
Egy kissé bizarrnak tűnik a kérdés, de talán lehet, hogy mégse?

Feri barátom a napokban feltett az oldalára pár családi fényképet a távol-keleti nyaralásáról. Röviden írtam is neki, hogy küldhetne egy kis meleget nekünk is. Akkor még nem is gondoltam arra az eshetőségre, miszerint hamarosan én is pihenni fogok. Elméláztam, milyen jó lenne a családdal együtt egy ilyen egzotikus utazás, a dermesztő télből a nyár melegébe. Együtt a család a gyerekek. Nem emlékszem mikor voltunk nyaralni vagy pihenni. A napi teendők felébresztettek ábrándozásomból.

El is felejtettem az egészet.
Talán egy hét múlva arra eszméltem, hogy meleg helyen pihenek. Igaz engem úgy hoztak a mentővel, és nem keletre hanem nyugatra kerültem. A szombathelyi kórházban töltöttem öt napot. Életem során először volt alkalmam megtapasztalni a kiszolgáltatottság érzését. A sokkoló hatást, hogy nem vagyok ura a testemnek, nem tudom irányítani... Akkor ott elkezdődött a visszaszámolás. Elkezdtem számadást végezni. Ennyi volt? Tettem fel a kérdést magamnak. Mit értem el, mire jutottam a kitűzött célok megvalósításában? Mi lesz a családdal? Mit fognak csinálni nélkülem? Peregtek a gondolatok, forogtak a kérdések. Miközben egyszer csak észrevétlenül átsuhant bennem egy megnyugtató fuvallat, még nem végeztem, vissza kell térnem a családomhoz. Még szükségük van rám, még folytatnom kell, meg kell osztanom a tapasztalataimat velük.
Másnap már jobban éreztem magam, elmúlt a szédülés. Ingatag lépéssekkel közlekedtem, de nem forgott velem a világ. Volt időm gondolkodni. Feri jutott eszembe és felötlött bennem egy kérdés. Ha megkérdeznének száz embert, melyik kikapcsolódást választaná, öt nap Sri Lankán vagy öt nap Szombathelyen a kórházban? Szinte biztos, hogy a százból százhúszan Sri Lankát választanák velem együtt. És mégis, nagyon örülök az eltöltött időnek, rendkívül hasznos volt számomra. Elindult bennem egy folyamat, szavak, mondatok, írások folyama. Még érettségi előtt felmerült a kérdés, mit válasszak; a festést vagy az írást. A festést választottam, és azóta nem igazán írtam. Időnként fel-fel villant ugyan, de nem indult el a folyam. A belső érzelmeket a színek fejezték ki, az ecset által a vászonra felhordott színek. Most először a színek helyett a szavak vették át az érzelmeim közvetítését. Szavak hordaléka, mondatok folyama indult el el bennem. Varázsütésre? Nem, a felgyülemlett, ki nem mondott, le nem írt szavak felszínre törtek. A keresgélések a kifogásokkal elmosódtak ebben a hömpölygő áradatban. Titokban éreztem, megtaláltam az évek során keresgélt csodát. A csodát, amit érdemes megosztani másokkal. Veletek - mindenkivel. Mert mint látható, minden rosszban van valami jó, vagyis nincsenek rossz dolgok - csak meg kell tudni, rá kell jönnünk miért kapjuk - és mire használjuk.